Országjáró

Utazni jó. Az emberek nagy része szeret utazgatni, megismerni új tájakat, új szokásokat, új ételeket, új embereket. Vagy csak odamenni valahová és belelógatni a testrészt a meleg vízbe.

Azonban érdekes, hogy a magyarok nagy részének az utazás = nyaralás. Elutazni valahová nagy dolog. Spanyolba', Olaszba', Görögbe' megyünk, mert az jó. Aztán hazajövünk, és elmondjuk, hogy mennyire jól is éreztük magunkat, és azt is, hogy micsoda szar hely ez a Magyarország, utáljuk és újra menni akarunk görögbe olaszba spanyolba. He.

Bár lehet, hogy nem ez az általános, csak én tapasztalom ezt magam körül.

Mindenesetre ezek az emberek két métert nem tettek meg még a saját környezetükben sem. Meg sem próbálják megtalálni a szépet maguk körül. Persze sokan azért csinálnak kis lépéseket, de én nem gondolom, hogy egy budapestinek egy szentendrei fagyizás lenne az ország megismeréséhez vezető út első lépése.

Akinek elmondom, hogy mi a hobbim, hogy vezetem ezt a blogot, mindenki néz nagy kerek szemekkel, hogy "húúú, de jó lehet." Mintha űrhajós lennék, vagy forma-1-es pilóta. Pedig semmit sem kell tenni, beülni a kocsiba, felülni egy buszra/vonatra és elgurulni. Nem egy irtózatos költség. És nem csak számos szép dologgal találkozhatunk, de sokat tanulhatunk is az utazások során.

Ez a felvétel Nagyvisnyón készült. Hányan tudják, hogy Nagyvisnyó Szilvásváradtól kb tíz kilométerre van?

Persze sok embert nem igazán érdekelnek Piroska néni történetei. Ők nem az én célcsoportom, ez tény.

Miért is írtam ezt?

Csak úgy. Nem arra vannak a hétvégék, hogy mindig otthon rohadjunk és a tévét nézzük.
Utazgatok, mert utazni érdemes.
Ha mindenki körülnézne itthon, talán jobban megbecsülnénk magunkat és büszkébbek tudnánk lenni. Nem kell messzire menni, a határaink sajnos nincsenek túl távol egyik irányba sem. Mégis találunk minden utazás során olyat, ami miatt újra kedvünk támad nekivágni.