Országjáró

Megjártuk ezt is. Helyesen tettük.

Az utazás "beharangozójában" állítottam, hogy Szondi György a várnak kapitánya volt egy darabig. Nos, mint erre minden bizonnyal mindenki rájött, ez egy visszafogott megállapítás volt, hiszen Szondi György nem "egy darabig" volt a vár kapitánya, hanem kimondottan a vár védelmében halt hősi halált alig 150 társával.

"Mint hulla a hulla! veszett a pogány,
Kő módra befolyván a hegy menedékét:
Ő álla halála vérmosta fokán,
Diadallal várta be végét."

 

Arany János

Így esett ez. Úgy hullottak a törökök, hogy a végén - a monda szerint - maga Ali, a hódító szúrta dárdáját az eltemetett magyar hősök sírhelyének tetejébe, hősiességük elismeréseként. Hogy ez a sírhely pontosan hol van, nem tudja senki.

Szondi korábban elutasította Ali ajánlatát a szabad elvonulásra. Ezzel a biztos halált magára és bajtársaira vállalva. Ez az egy hazájuk volt. Az ötvenszeres túlerővel szemben négy napig kitartottak. A folyamatos török rohamokat egymás után verték vissza, de közben ők is fogytak. Végül betörtek a törökök, és mindenkit felkoncoltak.

Itt jártunk mi.

Drégelypalánkra érve táblák jelzik, hogy merről lehet megközelíteni a várat. A falu határából párszáz méteres rossz minőségű földúton kell kifelé haladni. Míg egy erdei tisztásra érünk. Itt egy forrás fogad bennünket, zöld rét, és árnyat adó fák.

A várat magát innen 50 perces túrával lehet megközelíteni. Néhol elég meredek az út, de kirándulóidőben szerintem nem lehet túlságosan fárasztó felmenni. Mi sajnos 33 fokban tettük, a levegő sem rezdült. A törökök tuti nem ilyen időben érkeztek... max vizet kértem volna fent a helyükben, minthogy megpróbáljam elfoglalni a várat.

Azonban felmenni nagyon megéri. A tájon végignézve könnyebben megérthető, hogy Szondiék miért a halált választották a szabad elvonulás helyett.

A vár nincs jó állapotban. Lényegében csak az alapjai vannak meg. És amit az évek során megpróbáltak/nak visszaépíteni. Sok sikert hozzá, remélem sikerül legalább azt megóvni ami még áll. Az egyetlen álló bástyán hatalmas repedés fut végig, nem mernék sátrat állítani a tövébe.

Elméletileg Nagyorosziból vezet felfelé egy másik út, ami szinte a várig vezet. Ezt nem kerestük, és nem is találtuk meg.

A képeket remélhetőleg holnap este fel tudom tölteni. A tartalékfényképezőgép is félig le volt merülve, úgyhogy nem készült túl sok kép. De ami készült, az szép.

Jövő héten még pár érdekes közérdekű írással jelentkezem. 19-én pedig következik Erdély.